Kinek adtam hozzájárulást? – Főtanácsnoki indítvány a „partnerek” javára adott marketinghozzájárulásról (2026. szeptember)
Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka 2026. szeptember 17-én ismertette indítványát a Groupe Canal + ügyben (C-317/25). A kérdés egyszerűen hangzik, a gyakorlati következményei viszont széles kört érintenek: érvényes-e az a hozzájárulás, amelyben az érintett egy vállalkozás meg nem nevezett „partnerei” javára engedi meg adatai marketingcélú felhasználását?
2021-ben a Groupe Canal + közel 3,9 millió embert megcélzó elektronikus direkt marketing kampányokat rendelt meg. Az adatokat nem ő gyűjtötte: két internetszolgáltató szerezte be őket, és az előfizetők a szolgáltatók „partnerei” általi marketinghez járultak hozzá – anélkül, hogy e partnereket bárki megnevezte volna.
A francia adatvédelmi hatóság (CNIL) megállapította, hogy a Groupe Canal + nem rendelkezett érvényes hozzájárulással, és 600 000 euró bírságot szabott ki. A vállalkozás a francia Államtanácshoz fordult, amely előzetes döntéshozatali kérdéssel fordult a Bírósághoz.
A főtanácsnok álláspontja
Az indítvány szerint az ilyen hozzájárulás nem elegendő. A gondolatmenet a hozzájárulás négy fogalmi elemére épül: önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű. A tájékozottság feltétele, hogy az érintett tudja, ki az adatkezelő. Ha a marketinget végző adatkezelő kiléte a hozzájárulás megszerzésekor nem ismert, abból nem következik, hogy az érintett bármely, a „partner” kategóriába tartozó céget megkereséséhez hozzájárult volna.
Ilyen esetben tehát új hozzájárulást kell beszerezni, legkésőbb az első megkeresés időpontjában.
A főtanácsnok azt is rögzíti, hogy a leiratkozás lehetősége nem orvosolja az előzetes hozzájárulás hiányát: az csak a kampány megindulása után áll rendelkezésre, így nem lép a jogszabály által megkövetelt előzetes hozzájárulás helyébe.
A kategória pontosságára vonatkozó kérdésre a főtanácsnok szerint nem kell válaszolni. Másodlagosan mégis megjegyzi: ha egy címzetti kategória önmagában elegendő lenne, azt olyan pontossággal kellene meghatározni, hogy az érintett észszerűen számíthasson az adott vállalkozás megkeresésére. A „partnerek” fogalma ehhez képest túl homályos.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az indítvány logikája közvetlenül érinti mindazokat a konstrukciókat, amelyekben az adatgyűjtő és a marketinget végző fél elválik egymástól:
- Lead-generálás és listavásárlás. Ha a hozzájárulást nyilatkozat szintjén „partnerek”, „gondosan kiválasztott harmadik felek” vagy hasonló generikus megjelölés mellett szerezték be, a hozzájárulásra épített marketing adatvédelmi szempontból aggályos. A vásárló félnek célszerű saját jogcímét tisztáznia, nem pedig az eladó nyilatkozatára hagyatkoznia.
- Cégcsoporti adatmegosztás. Egy adott címzetti kategórián belüli marketing gyakran hasonló szerkezetű. Itt a megnevezés rendszerint megoldható – érdemes a tájékoztatóban ténylegesen felsorolni az érintett társaságokat, nem csak a csoportra utalni.
- Affiliate- és társmárkás kampányok. Ahol a végső küldő fél az adatgyűjtés idején még nem ismert, számolni kell az új hozzájárulás igényével.
- Meglévő adatbázisok. Érdemes átnézni, hogy a korábban beszerzett hozzájárulások milyen megfogalmazással készültek, és hol lehet szükség a hozzájárulások megújítására.
A főtanácsnoki indítvány nem köti a Bíróságot. A Bíróság tanácskozása nemrég kezdődött, az ítélet később születik meg. Az indítvány ugyanakkor jól jelzi az irányt, és a hozzájárulás tájékozottsági követelményét illetően a Bíróság eddigi gyakorlatával összhangban áll – érdemes már most felmérni, hogy a saját adatbázisok milyen hozzájáruláson alapulnak.
Ha kérdése van azzal kapcsolatban, hogy szervezete marketingcélú adatkezelése megfelel-e a fenti követelményeknek, forduljon hozzánk bizalommal.