Cikkünkben bemutatjuk, hogy kik minősülnek vezetőknek munkajogi értelemben, és milyen eltérő szabályokat kell figyelembe venni a vezető állású munkavállalók alkalmazása esetén.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) értelmében külön megállapodás nélkül is vezető állású munkavállalónak minősül a cég ügyvezetője és az ügyvezető helyettese. Minden más munkavállaló esetén (így pl. a cégvezető, amennyiben ő nem minősül általános helyettesnek, illetve az egyes területek vezetői esetén) kifejezett, munkaszerződésben szereplő megállapodás alapján lehet a vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályokat alkalmazni, ha a következő két együttes feltétel teljesül: a) a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és b) alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.
Összeférhetetlenség
A vezető állású munkavállalókra szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, mint a társaság többi munkavállalójára (pl. nem szerezhet részesedést hasonló tevékenységet végző vállalatban és a hozzátartozóra is vonatkoznak viszonylag szigorú korlátozások).
Felelősség
A vezető tisztségviselőre szigorúbb felelősségi szabályok vonatkoznak a társasággal szemben.
A szigorúbb felelősség azt jelenti, hogy a vezető enyhe gondatlansággal okozott károk esetén és korlátlanul köteles megtéríteni az okozott kárt, illetve ügyvezető esetén a felelősség alóli kimentés is szigorúbb. (Ezzel szemben egy egyszerű munkavállaló csak a súlyosan gondatlanul és a szándékosan okozott károk esetén felel a teljes kárért, míg az enyhe gondatlansággal okozott károkért fennálló felelőssége négy havi távolléti díjáig korlátozott és a felelőssége felróhatóságon – vétkességen – alapul.)
A felelősség alapesetben a vezetők esetén is csak a társasággal szemben áll fenn. Ez azt jelenti, hogy harmadik személyek, néhány kivételes esettől eltekintve (jellemzően szándékos károkozás vagy rosszhiszemű fedezetelvonó ügyletek), nem perelhetik közvetlenül a vezetőt és hatóságok sem tudják őt közvetlenül felelősségre vonni az általa a cég képviselőjeként okozott károkért.
A szigorúbb felelősség okán érdemes D&O felelősségbiztosítás (Directors & officers liability insurance) megkötését mérlegelni.
Egyéb eltérő munkajogi szabályok a vezető állású munkavállalók esetén
A vezetőkre vonatkozó eltérő munkajogi szabályok tehát az ügyvezetők esetén mindenképpen irányadóak, cégvezető és más munkavállaló esetén csak abban az esetben, ha a felek olyan munkaszerződést / módosítást kötnek, hogy a munkavállaló vezető állásúnak minősül.
A lényeges eltérések közé tartozik, hogy a vezetők munkarendje külön megállapodás nélkül is kötetlennek minősül, nem kell tehát munkaidőnyilvántartást vezetniük, ezáltal a vezetőket a túlórákért sem illeti meg kompenzáció.
A vezetők munkaszerződése az Mt. bármely rendelkezésétől eltérhet a jogszabályban rögzített néhány kivételtől eltekintve (ilyen kivétel például, hogy a vezető várandóssága vagy szülési szabadsága alatt a munkáltató nem mondhatja fel a munkaviszonyt).
A vezetők munkaviszonyának – ’rendes’, tehát felmondási idővel történő – felmondását a munkáltató nem köteles megindokolni.
A felmondási védelem csak korlátozottan vonatkozik a vezetőre (pl. vezetők esetén betegség miatti keresőképtelen állapot alatt is elkezdődik a felmondási idő). Egyebekben a felmondási idő az általános szabályok szerint alakul, de a felek természetesen az általánosnál hosszabb felmondási időben is megállapodhatnak. Vezető állású munkavállalók esetén – ellentétben a nem vezető állású munkavállalókkal – lehetséges olyan megállapodást is kötni, hogy a felmondási idő csak a munkavállalói felmondás esetén lesz magasabb (azt természetesen érdemes mérlegelni, hogy a munkavállaló elfogadna-e ilyen egyoldalú korlátozást).
