2024. szeptember 1-től megváltozik a kötelező üzemorvosi vizsgálatok rendje: nem lesz teljeskörű a munkaköri alkalmassági vizsgálati kötelezettség, mivel egyrészt (i) jogszabály fogja előírni a konkrét munkaköröket, amikhez kötelező az alkalmassági vizsgálat, (ii) egyéb esetekben pedig a munkáltató dönti el, hogy megköveteli-e a munkaköri alkalmassági vizsgálatot. A módosító jogszabály indokolása szerint: „A munkáltatók és a munkavállalók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a munkaköri alkalmasság vizsgálata tekintetében általános jelleggel megszűnik a kötelező orvosi vizsgálat. Jogszabály meghatározhat olyan munkaköröket és foglalkozásokat, amikor a továbbiakban is kötelező lesz az orvosi vizsgálat, illetve a jogszabályon túl a munkáltató is előírhatja ugyanezt a saját döntésével. A munkáltató mindkét esetben továbbra is ingyenesen köteles biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.”
Pontosan mely jogszabályok változnak?
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 2024. január 1-jétől 2024. augusztus 31-ig hatályos 51. § (4) bekezdése szerint „(4) A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.”.
Az idézett rendelkezés 2024. szeptember 1-jétől az alábbiak szerint módosul: „(4) A munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Jogszabályban meghatározott esetben, illetve, ha a munkáltató elrendeli, a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkáltató ingyenesen köteles biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.”
Hasonlóképpen módosul a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 75. § (4) bekezdése.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Munkavéd. tv.) 49. §-a 2024. szeptember 1-től kiegészül az alábbi (1a) és (1b) bekezdésekkel:
„(1a) Jogszabályban meghatározott esetekben vagy a munkáltató erre irányuló döntése esetén – az (1b) bekezdésben meghatározott kivétellel – a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.
(1b) Az (1a) bekezdést nem kell alkalmazni, ha szervezett munkavégzésre irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabály az érintett tekintetében sajátos egészségi alkalmassági követelményről rendelkezik.”
Írásunk megjelenéséig a nemzetgazdasági miniszter nem rendelkezett arról, hogy mely munkakörökben lesz kötelező a munkára való alkalmasság orvosi vizsgálata. (A Munkavéd tv. 88. §-a szerint a nemzetgazdasági miniszter az egészségügyért felelős miniszterrel és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg azon munkaköröket, feladatköröket (foglalkozásokat), amelyek esetében a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.)
FRISSÍTÉS (2024.08.22): a Kormány közzétette a Belügyminiszter rendeletének tervezetét: https://cdn.kormany.hu/uploads/document/e/ec/eca/ecaadc39b48e3495d7ad0be970bad3e58798a485.pdf
Frissítés (2024.09.28): hatályba léptek a vonatkozó rendeletek: https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/ec1f41031e3d5b34cacd8b3acd693618c385ec17/megtekintes
Fontos kiemelni, hogy a Munkavéd. tv. azon előírásai, melyek szerint a munkáltatóknak minden munkavállaló számára foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást kell biztosítaniuk, nem változtak. Ld. Munkavéd. tv. „58. § (1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a külön jogszabályban meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően […] foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján. (2) A foglalkozás-egészségügyi szolgálat a munkáltató felelősségének érintetlenül hagyásával közreműködik az egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításában, az egészségkárosodások megelőzésében, a munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített, külön jogszabályok által előírt feladatok ellátásában.”
Megjegyezzük, hogy a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998 (VI.24) NM rendelet 4 § (1) bekezdését sem módosította a jogalkotó (egyelőre), ez a rendelkezés pedig az új belépő munkavállalókra vonatkozóan kötelezően előírja az orvosi vizsgálatot munkába lépést megelőzően. Nem kizárt, hogy a 33/1998 (VI.24) NM rendelet 2024. szeptember 1-ig módosulni fog. Ugyanakkor módosítás hiányában felmerül a kérdés, hogy ezen rendelkezés alapján – a módosítás deklarált céljával ellentétben – továbbra is kötelező marad-e az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat valamennyi új belépő munkavállalóra vonatkozóan.
Melyek a változás adatvédelmi aspektusai?
A jogszabályváltozás adatvédelmi kérdéseket is felvet.
A legalapvetőbb GDPR szabályok közé tartozik az az előírás, miszerint valamennyi adatkezelésnek a GDPR 6. cikk (1) bekezdése szerinti jogalappal kell bírnia. Mindezidáig, tekintettel arra, hogy a munkaköri alkalmassági vizsgálatot jogszabály írta elő, az adatkezelés jogalapja az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéseként volt meghatározható (GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) pontja). A változást követően ugyanakkor kérdésként merül fel, hogy a munkáltató milyen jogalapra hivatkozzon azokban az esetekben, amikor a munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzését nem írja elő jogszabály, de a munkáltató előírja a vizsgálat elvégzését.
A NAIH közelmúltban kiadott állásfoglalása támpontul szolgál a kérdésben.
A NAIH emlékeztet, hogy azokban az esetekben, amikor egy jogszabály csak az adatkezelés lehetőségét teremti meg, de nem tartalmaz kötelezést annak elvégzésére, akkor az adatkezelés jogalapja nem lehet jogi kötelezettség teljesítése. A NAIH utal a 2018-as beszámolójában írtakra: „Előfordulhat olyan eset is, amikor a jogszabály csak általános felhatalmazást tartalmaz meghatározott – személyes adatok kezelésével járó – tevékenység végzésére. Ilyen eset például az Mt. azon rendelkezése, amely alapján a munkáltató a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. Ekkor a törvény az ellenőrzés lehetőségét (és nem kötelezettségét) biztosítja, adatkezelést sem ír elő kötelezettségként, ezért az adatkezelésnek is eltérő a jogalapja (a munkáltató jogos érdeke).”
A NAIH álláspontja szerint a 2024. szeptemberben hatályba lépő módosítás kapcsán is ugyanez a helyzet: a módosítás hatálybalépését követően az Mt. mindössze lehetővé teszi, de nem írja elő a munkáltatóknak, hogy akkor is elrendeljék a munkavállalók munkaköri alkalmassági vizsgálatát, amikor arra vonatkozóan a jogalkotó egyébként nem állapít meg kötelezést. Mivel az adatkezelésre nem valamely törvényi rendelkezés kényszerítő ereje folytán kerül sor, így a NAIH álláspontja szerint annak jogalapjaként a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti jogalap nem hivatkozható.
A NAIH véleménye szerint az adatkezelés jogalapja ilyen esetekben a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerinti jogalap, azaz a munkáltató jogos érdeke lehet, amennyiben annak fennállása és elsőbbsége érdekmérlegelési teszt elvégzése során megállapítható.
A NAIH felhívja a figyelmet arra, hogy a munkáltató alkalmassági vizsgálatot előíró döntése esetén sem változik az a követelmény, miszerint a munkáltató a munkavállaló vonatkozásában csak az orvosi vizsgálat eredményeként megállapított alkalmasságot/alkalmatlanságot mint személyes adatot kezelheti, a munkavállaló egyéb egészségügyi személyes adatait nem. A jogszabályi háttér változása nem érinti a megőrzési idő kérdését sem, tehát az adatkezelők továbbra is kötelesek eleget tenni a GDPR és az Infotv. vonatkozó rendelkezéseinek.
Melyek a munkáltatók teendői adatvédelmi szempontból?
Amennyiben olyan munkakör kapcsán szeretné a munkáltató előírni a kötelező munkaköri alkalmassági vizsgálatot, ahol jogszabály erről nem rendelkezik, 2024. szeptember 1-jétől a munkáltató jogos érdekét kell az adatkezelés jogalapjaként megállapítani.
Teendők:
- Érintett munkakörök meghatározása (lehetőség szerint foglalkozás egészségügyi szakemberek segítségével, az általuk adott részletes és munkakör/foglalkozás specifikus indokolásra támaszkodva).
- Amennyiben van üzemi tanács, úgy ki kell kérni az üzemi tanács véleményét az utasítás kihirdetését megelőző 15 napon belül (mivel a munkaköri alkalmassági vizsgálattal érintett munkakörök meghatározása olyan intézkedésnek minősülhet, amely a munkavállalók nagyobb csoportját érintik)
- Vonatkozó írásbeli utasítás elfogadása, kommunikálása a munkaszervezeten belül.
- Érdekmérlegelési teszt készítése. Emlékeztetőül: az érdekmérlegelési teszt egy három lépcsős folyamat, melynek során egyrészt azonosítani kell az adatkezelő jogos érdekét, másrészt azonosítani kell a súlyozás ellenpontját képező adatalanyi érdeket, érintett alapjogot, végül a súlyozás elvégzése alapján meg kell állapítani, hogy az adatkezelés megengedhető-e. Az érdekmérlegelési tesztben részletesen és konkrétan meg kell indokolni, hogy miért elengedhetetlenül szükséges a munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése az adott munkakörben, foglalkozásban.
- Érintett adatkezelési tájékoztatók módosítása. A jogalap megváltozása értelemszerűen szükségessé teszi a munkáltató által alkalmazott adatkezelési tájékoztatók módosítását. Ne felejtsük el meghatározni a megőrzési időket sem, ami alapvető fontossággal bír minden adatkezelés kapcsán.