A Kúria egy közelmúltban hozott döntésében kimondja, hogy a távollét igazolása szorosan összefügg az együttműködési és tájékoztatási kötelezettséggel. Az együttműködési kötelezettség a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időszakában, és a munkáltató külön felszólítása nélkül is terheli (BH 2024.6.141 I.).
A konkrét ügyben a felperes munkavállaló 16 évig értékesítési vezetőként dolgozott egy cégnél. 2022-ben több hónapon keresztül nem jelent meg munkahelyén és csak késve, illetve csak részlegesen igazolta a távollétét. A munkáltató többször felszólította a munkavállalót az orvosi igazolások megküldésére. A munkavállaló több héttel később, 2022 szeptemberében nyújtott be orvosi igazolást, de ez is csak részben igazolta a távollétét. A munkáltató többszöri felszólítása ellenére sem igazolta megfelelően a távollétét, ami végül azonnali hatályú felmondáshoz vezetett. Az azonnali hatályú felmondás szövege szerint: „A munkáltató 2022. szeptember 8. napján értesült az Ön 2022. szeptember 7. napján megküldött orvosi igazolásából arról, hogy az Ön keresőképtelensége 2022. július 31. napján megszűnt. A munkáltató kérte, hogy a 2022. augusztus 1. és a 2022. augusztus 26. közötti időtartamra vonatkozóan az igazolást haladéktalanul megküldeni szíveskedjen, mely felhívást Ön 2022. szeptember 9. napján átvett. Ön az igazolást a mai napig nem adta át a munkáltatónak, mely mulasztásával munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentősen megszegte, így munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntetem.”
A munkavállaló a keresetében arra hivatkozott, hogy a munkáltatói felszólítást külföldi tartózkodása miatt csak később tudta átvenni, ezért objektíven sem tudott haladéktalanul eleget tenni kötelezettségének. Továbbá arra hivatkozott, hogy csak késve értesült arról, hogy a keresőképtelen állományát megszüntették.
A később megváltoztatott elsőfokú ítélet szerint az eljáró törvényszék a keresetnek részben helyt adott, amit többek között arra alapozott, hogy a tértivevény tanúsága szerint a munkavállaló nem vette át személyesen a munkáltatói felszólítást. Az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondásban kifogásolt további felperesi magatartást – azt, hogy 2022. szeptember 20-án nem igazolta korábbi keresőképtelenségét – nem minősítette jelentős mértékű, súlyos kötelezettségszegésnek. E körben értékelte, hogy a felperes hozzávetőlegesen fél éve keresőképtelen állományban volt, a kialakult gyakorlat szerint pedig utólag, hosszabb idő elteltével igazolta távollétét. A felek által sem vitatott körülmények között – így a 16 éve fennálló munkaviszony, a felek közötti folyamatos kapcsolattartás, elektronikus levelezés, az, hogy a felperes mindvégig elérhető volt, az alperes utasításainak eleget tett, az üzemorvosi vizsgálaton megjelent – a felperes kötelezettségszegése okszerűen nem eredményezhette a munkaviszonya azonnali hatállyal történő megszüntetését, így az jogellenes volt.
A peres felek fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítélőtábla szerint az azonnali hatályú felmondás azon indoka, hogy a felperes nem igazolta távollétét világos és – a lefolytatott bizonyítás alapján – valós oknak bizonyult. Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a felperes azáltal, hogy a munkáltató részére nem jelezte keresőképessé válását, megszegte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (4) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét. A felperes tudta és a per során sem vitatta, hogy csak 2022. július 31-ig rendelkezett táppénzes igazolással, ezért az együttműködési kötelezettségéből eredően ezt követően fel kellett volna keresnie háziorvosát és intézkednie kellett volna keresőképtelen állománya rendezéséről, amelynek nem tett eleget.
Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem egy nap állt rendelkezésére a távolléte igazolására, mert ez a kötelezettsége már 2022. augusztus elejétől fennállt, így téves az elsőfokú bíróság azon következtetése is, hogy a mulasztás nem minősül súlyos kötelezettségszegésnek.
A munkavállaló felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához. A Kúria megalapozatlannak találta a munkavállaló kérelmét.
A Kúria álláspontja szerint a felperesi kötelezettségszegés súlyának, jelentőségének megítélésekor a munkáltatói felszólítás átvétele és egyéb körülmények azért nem lehetnek relevánsak, mert ha a munkavállaló több mint három hetes távollétét megfelelőn nem igazolja, az azonnali hatályú felmondás Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételei fennállnak, a valós igazolatlan távollétre alapított azonnali hatályú munkaviszonyt megszüntető intézkedés okszerű.
A Kúria rámutatott: a távollét igazolása az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség keretei között értelmezhető, amely alapelvi jellegű kötelezettségek a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időszakában és a munkáltató felszólítása nélkül is terheli, ezért – az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben – nem volt jelentősége annak, hogy a távollét igazolására felszólító munkáltatói levelet a felperes mely napon vette át.