Az utóbbi években egyre több olyan perrel találkozhatunk, ahol a munkavállalók nemcsak munkaügyi jogvitákban támadják meg a munkáltató intézkedéseit, hanem személyiségi jogsértésre és adatvédelmi szabálysértésekre is hivatkozva sérelemdíjat követelnek. Sok esetben azt feltételezik, hogy ha a munkáltató az adatkezelés során valamely formai vagy eljárási szabályt nem tartott be, az már önmagában sérelemdíj‑igényt alapít. Egy, több mint nyolc éven át húzódó per azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatta meg, a Kúria ítélete e tekintetben különösen fontos iránymutatást adott.
A pertörténet egy bíró szolgálati jogviszonyának megszüntetéséhez kapcsolódik. A felperest egészségügyi alkalmatlanság miatt mentették fel, ő azonban vitatta a döntést, és évekig pereskedett annak érdekében, hogy a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeit alkalmazza a bíróság, illetve, hogy személyiségi jogainak állítólagos sérelme miatt sérelemdíjat kapjon. A hosszú pertörténet része volt több elsőfokú és másodfokú ítélet, egy kúriai felülvizsgálat, majd egy alkotmányjogi panasz is. Az Alkotmánybíróság egy ponton ugyan megsemmisítette a bíróságok döntéseit az eljárási garanciák hiánya miatt, azonban a per érdemére visszatérve a megismételt eljárások végül ismét azt eredményezték, hogy a bíró felmentése jogszerű volt.
A sérelemdíj iránti igény ettől függetlenül tovább élt, ugyanis a felperes azt állította, hogy az eljárás során sérült az emberi méltósága, a jóhírneve, illetve, hogy a munkáltató jogellenesen kezelte az egészségügyi személyes adatait. A bíróságok azonban következetesen azt vizsgálták, hogy ezek a kifogások ténylegesen jelentettek‑e olyan, a magánszférába irányuló beavatkozást, amely alkalmas volt nem vagyoni sérelem előidézésére.
A Kúria döntése (Mfv.10049/2023/5.) végül egyértelműen fogalmazott: bár valóban előfordult olyan adatvédelmi jogsértés, amely nem felelt meg teljes mértékben a jogszabályi előírásoknak, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy személyiségi jogsértés is megvalósult. A sérelemdíj megítéléséhez ugyanis nem elégséges egy technikai hiba az adatkezelő részéről. A sérelemdíj megítélésének feltétele a Kúria megítélése szerint az, hogy a jogsértés a felperes magánszférájába valódi, bizonyítható, nem vagyoni hátrányt okozó módon avatkozott be. A felperes azonban a per során nem tudta igazolni, hogy az állítólagos adatvédelmi jogsértés bármilyen konkrét, rá nézve érezhető vagy hátrányos következménnyel járt volna.
Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a személyiségi jogi igény elbírálása szempontjából az is döntő szempont volt, hogy az adatkezelés – még ha voltak is formai hiányosságok – a szolgálati viszony keretében, a munkáltató jogszerű intézkedéseihez kapcsolódva történt. A bíróságok ezért azt vizsgálták, hogy a munkáltató cselekménye túlmutatott‑e a jogszerű működésen, vagy valóban sértette‑e a magánszférát. Mivel erre nem volt bizonyíték, a sérelemdíj iránti igény elutasítása volt megalapozott.
A döntés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az adatvédelmi szabályok megsértése nem egyenlő a személyiségi jogsértéssel, és a sérelemdíj nem válik egyfajta automatikus „büntetési eszközzé”. A sérelemdíj lényege ugyanis nem a jogsértő fél „megbüntetése”, hanem a sértett fél nem vagyoni hátrányának kompenzálása. Ennek megfelelően a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy a kifogásolt adatkezelés miatt ténylegesen, konkrétan hátrány érte – például olyan adat került illetéktelenhez vagy nyilvánosságra, amely alkalmas volt a jóhírnév csorbítására vagy a magánszféra megsértésére.
Ez az ügy fontos üzenetet hordoz mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára. A munkáltatóknak természetesen továbbra is törekedniük kell az adatvédelmi szabályok maradéktalan betartására, hiszen ez a jó gyakorlat és a jogszerű működés alapfeltétele. Ugyanakkor egy esetleges formai hiba még nem eredményez automatikusan felelősséget vagy sérelemdíjat az érintett viszonylatában. A munkavállalóknak pedig érdemes tisztában lenniük azzal, hogy a sérelemdíj megítéléséhez önmagában a szabályszegés megállapítása nem elég: bizonyítani kell azt is, hogy a jogsértés a személyiségi jogaik valós sérelméhez vezetett. Megjegyzendő, hogy a fenti jogeset nem érinti az adatvédelmi hatósági bírságolási jogkört, amely ettől függetlenül fennáll.